NAAF 2016

1/3 oldal

Bemutatkozas

Esemenyek

J_Delorean

DMC-12

vinek

afilm

Gallery

Forum

Delorean_blog

Contacts

startside










A nyár valahogy mindig úgy sikerül, hogy csak nagyon nehezen jutok el a NAAF megírásáig, pedig számomra még mindig ez a legfontosabb találkozó. Most is már lassan két hónap telt el azóta, hogy megérkeztünk a komáromi erődbe, de annyi dolog történt azóta, hogy muszáj volt azokat megírni először. Most viszont akkor térjünk is rá arra, hogy mi változott és mi nem, tavaly óta.

A legfontosabb és legszomorúbb, hogy a rendezvény kitalálója és főszervezője, Békési Robi tavaly meghalt. Már a tavalyi NAAF előtt is tudni lehetett, hogy súlyos beteg, de mindenki reménykedett a gyógyulásában. Már tavaly sem tudott kijönni, és amikor a fesztivál végén elmondták neki, hogy minden rendben volt, örökre eltávozott. Ő tényleg az amerikai autósokért élt. Az ő emlékére az idei felvonuláson mindenki kapott egy fekete szalagot, amit valahova mindenki felkötött és így vonultunk. Szomorú, de szép dolog volt.

Te, láttad ezt? Két csaj szállt ki abból a rendőrautóból. Mit jelent az a MC Police Department? Hát hogy Maca rendőrség.

Ezt levéve azonban a szokásos dolgok kerültek előtérbe, az ipari méretű alkoholfogyasztással, a minősíthetetlen viselkedéssel és a nyakló nélküli haverkodással. Ennek megfelelően a péntek elég jól sikerült számomra, bár őszintén szólva másnap ennek nem örültem olyan fene módon. Főleg, mivel valószínűleg az eredeti DJ-nek is sikerült leinnia magát előző nap, ezért valami Bélabá jutott a magnóhoz, aminek következtében kétszer ment le egymás után egy Abba és egy Bee Gee’s Best of, ami azért eléggé megviselte az embereknek az egyébként is émelygős gyomrát. Szerencsére valamikor dél körül lekeverték az öreget és ezután már normálisabb zenék érkeztek.

Nem jó autó ez a Delorean. Szar helyen van az ajtaja. Mindig rányílna a létrákra.

Az Entertainment & Wellness centerünk idén is tökéletesen üzemelt, így ismét nem állhatta útját semmi a kiadós ivászatnak szórakozásnak. A filmnézés mondjuk most kimaradt, de különösebben nem bántuk, azt hiszem. Volt tennivaló így is bőven. A rodeó, a medencében sörözés vagy csak simán a napon fetrengés és reggeli gyógysörivás mind olyan dolgok, amiket már ezerszer leírtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire jók tudnak lenni. Itt kiesik az ember a napi nyűgökből, átkerül egy alternatív – sokkal boldogabb – univerzumba és nagyon örül neki, hogy ott lehet. Nem csoda, hogy vannak, akik ezt a három napot szeretik egy hétre kihúzni. Ugye Mentos?  

Hé, az asszonyt ne hagyd ott, mert ellopják! Dehogy lopják el! Bezártam.

A klubtagság ismét elég szép számban megjelent, külön nem térnék ki mindenkire. Mentost már mondtam, mint általános házigazdát és NAAFos őstagot, aztán idén Skynet is megjelent a Deloreanjével, akinek külön örültem, meg volt sok fórumozó, ismerős, facebookos rajongó is. Ismét lett pár új ismerős, akik közül az egyik különösen kiemelkedett.

Szerinted az a kutya direkt bassza a pólómat?

Még a pénteki lealjasulásunk idejében történt, hogy egy csávó nagyon belelkesedett a Deloreanre, aztán mentem vele egy kört. Jól összehaverkodtunk, elmondta, hogy neki egy új Jeepje van, nagyon tetszik neki ez az egész, minden fasza. Biztos beszéltünk még mást is, inkább ne kérdezzétek. Mint mondtam, nehéz este volt. Aztán szombaton mászkáltunk a Duduval valahol és hallottuk, hogy valahol Bosshoss szól. (Ja, a Dudunak nyugodtan mutassatok képet Mustangról és Camaroról. Aztán nézzétek, hogy sosem fogja eltalálni a helyes választ, hogy éppen mit lát. Lehet, hogy sekélyes szórakozás, de mi négy napig ezen röhögtünk.) Szóval vissza a témára, Bosshoss. Ó, mondom, ennek fele sem tréfa, ki ez a jó arc? Egy Jeep, odamegyünk, erre az előző nap megismert csávó az. Ezúttal nagy örömködés és két doboz sör mellett már indultunk is egy körre. Később elbúcsúztunk, mentünk tovább dolgunkra, már éppen a telephelyünkön ücsörögtünk az autóban, nagy dolgokról beszélgetve, mikor a szokásos autóbőgést felváltotta egy krrrrrr, paff, paff, paff. Nabazmeg, itt valaki felborult. Kinéztünk és valóban a feje tetején állt egy autó. Egy új Jeep. Megyünk, hátha kell a segítség, de addigra már kimászott kedvenc ismerősünk, majd mikor meglát, Uncle Samhez méltóan ránk mutat: „Fasza. Éppen titeket kereslek!” Közben pedig még hátul imbolyogva forog az autójának a kereke. Na emberek. Ez a lazaság.  

Aztán persze ezen felül volt sok szép autó, amikről a képeket a neten ezer felé megnézhetitek, pár érintésvédelmileg nehezen megmagyarázható jelenség és ezer dolog, amit leírni nem lehet. Szóval ezúttal is voltak sztorik bőven, ezért csak a szokásosat tudom mondani. Jövőre ugyanitt, gyertek ti is! Én ott leszek.

Sidaries





Delorean NAAF 2016


Frogcar


NAAF 2016 Panorama
Grafika: Dubniczkia      -     Készítette: Mairtin