Kiolvastam a BTTF képregény első kötetét.
Amikor kiderült, hogy elindul a sorozat magyar kiadása, azonnal tudtam, hogy ennek a gyűjteményemben lesz a helye.
Amint megkaptam, sokáig csak gyönyörködtem benne, nagyon szép megjelenésű kiadvány. Aztán persze a lényegre tértem és elkezdtem olvasni a történeteket. Bob Gale a bevezetőben is arról beszél, hogy a célja az volt, hogy a filmek után tucatjával kapott kérdésekre ebben a kötetben adjon választ.
Ez nagyon érződik is a többségében 10 oldal körüli rövid történeteken. Ez a felépítés némiképpen antológia hatást kelt, habár a rajzolók stílusa egészen egységes, így ez nem okozott fennakadást. Olyan volt, mintha egy sorozatot néznék, és az, hogy a történetek elég nagy része indult azzal, hogy a Doki a fiainak meséli el az eseményeket, időnként az animációs sorozat szerkezetét idézte bennem.
Némelyik történet inkább csak egy-egy apró geg, némelyik viszont egészen összetett, de mindegyik szórakoztató. Nekem a kedvencem a "Doktor aki sosem volt" című, ami ismét egészen kacifántosan alkalmazza az időutazást, és a különböző síkokat, miközben azt is megtudjuk belőle, mi történt a Doki házával. A másik kedvencem pedig természetesen a történet amiből megtudjuk honnan volt pénze a Delorean felpimpelésére a jövőben.
Bátran tudom ajánlani mindenkinek.