NAAF 10. Jubileumi Amerikai Autóstalálkozó
1/2 oldal
Üdv mindenki!
Ezúttal egy nem-verses beszámolót olvashattok tőlem, reméljük ez is lesz olyan jó, mint az előző. :)
NAAF 10. Jubileumi Amerikai Autóstalálkozó (nem annyira Delorean szemszögből)
Nekem mondjuk szerdán indult a jamboree egy igencsak sűrű hét eleje után. Miután a határozott tervem és elképzelésem az volt hogy 2 autóval jelenek meg a jubileumi találkozón, ezért hét elején kapott némi szervizt és finomhangolást a kis Oldsmobile. Szerdán kivittem Szentendrére hogy majd pénteken onnan jönnek ketten vele utánunk, én pedig unokatesómmal elindultam éjfélkor a Bel Air-rel Agárd felé… Csütörtökön az Úr szakadó esővel díjazta az igyekezetemet hogy bepakoljunk, ill. kocsit takarítsak, mossak. Még egy nevezetes mozzanata volt a napnak, mégpedig hogy a kertbe betolatva kb.4 részre törtem a jobb hátsó lámpámat pedig már jópárszor ugyanígy betolattam, de természetesen MOST nem jött össze. Úgyhogy amíg én takarítottam, addig unokatesóm apummal pillanatragasztó közbeiktatásával, origamizással múlatták az időt.
Komáromba érve, még mindig hol jobban hol kevésbé esett a víz, de nem baj, végre ott voltunk! Nem volt egyszerű a feladat: csütörtök délután 4 autó + 4 sátorhelyet szerezni… Végül találtunk egy kb. megfelelő helyet az aszfaltpályához igen közel, kicsit aggódtam is hogy mi lesz velünk az egész éjjel tartó gümifüstölők miatt, aztán az 1. sátor felállítása után összefutottunk egy kedves amcsiautós barátomékkal (általuk meg is volt az első pálinka-bor kombó), akik mellet bőven volt még hely, hát átköltöztünk. (belegondolva erről is megérte volna egy életképet csinálni ahogy egy félig összerakott sátorral a tetőn autózunk az erődben). Lényeg hogy csütörtökön sikeresen elhelyezkedtünk, barátok mellett addigis míg a csipet-csapat megérkezik és felduzzad a létszám.
Pénteken egy reggeli gyors teszkózás után már nyílt is az első ser, és így ment ez egész nap :) Még délelőtt úgy a 2.-3. sör között egyszercsak Sid is befutott a Delóval, bár nem tudom mi a jó eget tudott a regisztrációnál vagy negyed órát eltölteni, és még Bébet sem hozta magával! (azért nem kell félteni a leányzót, jött Ő csak kicsit később vonattal…) Úgy alakult hogy az autó kapott a Vurdonosoknál idén is helyet, úgyhogy Sid nem nálunk tanyázott végig, de közel hozzánk, emellett kis boldogságra is okot adott hogy a mellettünk parkoló pick-up platóját a drága tűzoltó kolegák a rekkenő hőségben feltöltötték isteni hűvös vízzel! Ezzel a pancsolás kipipálva!
Telt múlt a nap, az X-edik sör és némi boroskóla elfogyasztása után kezdett szomorodni a szituáció, mert az Oldsmobile-om nem akart érkezni, 8 körül pedig kaptam a hírt hogy nem lesz csak 1 autóm Komáromban, mert Esztergomnál végleg megállt a versenytechnika… :( Estére azért kis szülői segítséggel leért szentendrei barátom is, de már csak egyedül, Sidék viszont aznap este még hazamentek egy kis családi ünnepségre, így csak 5en mulattunk, bár én korán kidőltem (ez kb. hajnali 2-őt jelent), de tudtam hogy a szombatra kell spórolni, az a FŐ NAP! ;)
Szombat…
Na, hát ennek nagyrésze azért utólag visszanézett képek és elbeszélések alapján van meg, de próbáljuk meg összefoglalni.
A napsütés ezen a napon is kiűzött a sátorból 9-fél 10 felé, kolbászoltam egy kicsit a sátor és a WC közti térben, és egész hamar Hannibálba botlottam, mondhatnánk Ő volt a nap első hozadéka. Kisvártatva előkerültek Sidék is, immár párban, még dél előtt Bopat is befutott fiával kiegészülve, értük kimentem mert offal jöttek, becuccoltunk és nemsokára már indult is a felvonulás. Még szerencse hogy tudatosan reggelihez csak egy citromos radler sert ittam, mert az a hír járta hogy kifelé megszondáztatnak mindenkit a rend éber őrei… végül nem mindenkit, de valóban sokakat nem szívattak hanem fújattak, néhányaknak vissza is kellet térniük az erőd belsejébe. Jó móka volt 9en egy autóban felvonulni, bár közel sem voltunk úgy tele, mint anno 7en a Marutiban! :D
A felvonulásban kicsit (mind motorikusan, mind kasztni-ügyileg) megfáradt géppel visszaérkezve… nem is tudom mi volt a következő, de valószínűleg onnantól kezdtünk el inni. :D Innentől nagyjából képek vannak csak a fejemben, összefüggések nélkül. Tehát: ittunk, az biztos; - a Big-Foot autótaposós mókára kíváncsi voltam, azt semmiképp nem akartam kihagyni úgyhogy arra odamentünk, de tudván hogy nem fogunk látni a tömegtől, hát természetesen Bellyvel mentünk, és a tetején foglaltuk el pozícióinkat némi sör és több butella boroskóla társaságában. (ezúton is bocsi a FORD-os kolegától akinek az embermagasságú kerekébe picit beletolattam, nem könnyű egy ilyen batárral :P); - valamikor a Unixos hoszteszek lábát is mostam, ill. csókolgattam; - sötétedés körül megjött CoolCat is még egy rakat Ginnel + Jagerrel; - Bopat is hozott valami frankó citromos Beher-t arra még emléxem azt 2 kör alatt bepusziltuk; - Sid abszintjából asszem kimaradtam; - ültünk a Unix-os lányokkal a tetőn, állítólag egyikük még a motorháztetőn is táncolt (ennek mondjuk látszanak nyomai); - Hannibal próbált nekünk, a megvadult tömegnek vmi húst sütni, Ő haza kellett menjen este, szal szegény tök józanon élte végig mindezeket (szerintem az ő beszámolója is vicces lenne :D); - sétálgattam CoolCattel, ittunk + HotRodokat nézegettük; - aztán vmiért visszamentem a sátrunkhoz, állítólag szemben még sátortűz is volt, valami kicsit lángrakapott, de megoldották; - majd a Unix-lányokat hazakísértük Setivel, ez alatt jól ki is sétáltuk a piát magunkból, úgyhogy mikor visszaértünk a táborhoz és síri csend és hullaszag fogadott, Ő lefeküdt, én meg fogtam egy üveg Sangriát és elindultam a FŐ-sátor felé…; - mikor az is elfogyott, befeküdtem a kocsiba, pontosabban a csomiba, mivel az egész kocsi nyitva volt; - és ez vet fel egy újabb sztorit hogy miért is és hol volt a kulcs?! Hát Bébnél, mivel elkobozta / én adtam neki mikor drága szentendrei Seti cimborám a vérrészeg állapotban valakit (gondolom a csajokat) el akarta vinni kocsival pipikélni, de hálistennek nem tudta beindítani a gépet… :P
Vasárnap…
2 dologgal ébredtem és egyik sem a fejfájás volt! :)
1: tudtam a kedvenc Unix-leányzóm nevét (jóvana mindig elfelejtettem :P)
2: részegebb voltam mint este mikor lefeküdtem, legalábbis nagyon úgy éreztem magam.
De miután realizálódott hogy szombat reggel ettem 1 szelet kenyeret vmivel + 1 hot dogot, utána csak az ivás, hát nem is volt már olyan meglepő hogy még mindig jól vagyok.
Vasárnap a szokásos búskomorságban telt: majdnem mindenki pakolt… Néhány látogató még aznap is akadt, de leginkább csak a távozó autós seregek képe maradt meg.
Baromi elkeserítő volt hogy este 6 körül majdhogynem már csak mi voltunk az erődben, viszont mivel eddig húztuk az indulást, megnyertük magunknak hogy hazafelé is szakadó esőben pakolhassunk, így foglalva keretbe a hosszúhétvégét. És akkor arról még szót sem ejtettem h milyen érdekesen fértünk be hazafelé hárman abba a kocsiba ami odafelé már „kettőnkkel” is tele volt…
Mindent összevetve köszönök mindenkinek mindent, mert nekem tuti h ez a 10. jubileumi volt a legjobb Komáromom, annak ellenére hogy idén szinte semmit nem láttam a színpadi programokból, szinte senkivel nem beszéltem a v8asok közül, akikkel szerettem volna, de a hangulat és a társaság bőségesen kárpótolt mindenért! Szabiéknak külön köszönet a szomszédságért és minden másért is!
Aki teheti, jöjjön jövőre is ha tud több estére is, de 1-re minimum! ;) És jövőre állítsatok le ha valami nőnemű felé közelítenék, mert még mindig nem sikerült egy teljesen csajozásmentes Komáromot teljesítenem! :D
Ezúttal egy nem-verses beszámolót olvashattok tőlem, reméljük ez is lesz olyan jó, mint az előző. :)
NAAF 10. Jubileumi Amerikai Autóstalálkozó (nem annyira Delorean szemszögből)
Nekem mondjuk szerdán indult a jamboree egy igencsak sűrű hét eleje után. Miután a határozott tervem és elképzelésem az volt hogy 2 autóval jelenek meg a jubileumi találkozón, ezért hét elején kapott némi szervizt és finomhangolást a kis Oldsmobile. Szerdán kivittem Szentendrére hogy majd pénteken onnan jönnek ketten vele utánunk, én pedig unokatesómmal elindultam éjfélkor a Bel Air-rel Agárd felé… Csütörtökön az Úr szakadó esővel díjazta az igyekezetemet hogy bepakoljunk, ill. kocsit takarítsak, mossak. Még egy nevezetes mozzanata volt a napnak, mégpedig hogy a kertbe betolatva kb.4 részre törtem a jobb hátsó lámpámat pedig már jópárszor ugyanígy betolattam, de természetesen MOST nem jött össze. Úgyhogy amíg én takarítottam, addig unokatesóm apummal pillanatragasztó közbeiktatásával, origamizással múlatták az időt.
Komáromba érve, még mindig hol jobban hol kevésbé esett a víz, de nem baj, végre ott voltunk! Nem volt egyszerű a feladat: csütörtök délután 4 autó + 4 sátorhelyet szerezni… Végül találtunk egy kb. megfelelő helyet az aszfaltpályához igen közel, kicsit aggódtam is hogy mi lesz velünk az egész éjjel tartó gümifüstölők miatt, aztán az 1. sátor felállítása után összefutottunk egy kedves amcsiautós barátomékkal (általuk meg is volt az első pálinka-bor kombó), akik mellet bőven volt még hely, hát átköltöztünk. (belegondolva erről is megérte volna egy életképet csinálni ahogy egy félig összerakott sátorral a tetőn autózunk az erődben). Lényeg hogy csütörtökön sikeresen elhelyezkedtünk, barátok mellett addigis míg a csipet-csapat megérkezik és felduzzad a létszám.
Pénteken egy reggeli gyors teszkózás után már nyílt is az első ser, és így ment ez egész nap :) Még délelőtt úgy a 2.-3. sör között egyszercsak Sid is befutott a Delóval, bár nem tudom mi a jó eget tudott a regisztrációnál vagy negyed órát eltölteni, és még Bébet sem hozta magával! (azért nem kell félteni a leányzót, jött Ő csak kicsit később vonattal…) Úgy alakult hogy az autó kapott a Vurdonosoknál idén is helyet, úgyhogy Sid nem nálunk tanyázott végig, de közel hozzánk, emellett kis boldogságra is okot adott hogy a mellettünk parkoló pick-up platóját a drága tűzoltó kolegák a rekkenő hőségben feltöltötték isteni hűvös vízzel! Ezzel a pancsolás kipipálva!
Telt múlt a nap, az X-edik sör és némi boroskóla elfogyasztása után kezdett szomorodni a szituáció, mert az Oldsmobile-om nem akart érkezni, 8 körül pedig kaptam a hírt hogy nem lesz csak 1 autóm Komáromban, mert Esztergomnál végleg megállt a versenytechnika… :( Estére azért kis szülői segítséggel leért szentendrei barátom is, de már csak egyedül, Sidék viszont aznap este még hazamentek egy kis családi ünnepségre, így csak 5en mulattunk, bár én korán kidőltem (ez kb. hajnali 2-őt jelent), de tudtam hogy a szombatra kell spórolni, az a FŐ NAP! ;)
Szombat…
Na, hát ennek nagyrésze azért utólag visszanézett képek és elbeszélések alapján van meg, de próbáljuk meg összefoglalni.
A napsütés ezen a napon is kiűzött a sátorból 9-fél 10 felé, kolbászoltam egy kicsit a sátor és a WC közti térben, és egész hamar Hannibálba botlottam, mondhatnánk Ő volt a nap első hozadéka. Kisvártatva előkerültek Sidék is, immár párban, még dél előtt Bopat is befutott fiával kiegészülve, értük kimentem mert offal jöttek, becuccoltunk és nemsokára már indult is a felvonulás. Még szerencse hogy tudatosan reggelihez csak egy citromos radler sert ittam, mert az a hír járta hogy kifelé megszondáztatnak mindenkit a rend éber őrei… végül nem mindenkit, de valóban sokakat nem szívattak hanem fújattak, néhányaknak vissza is kellet térniük az erőd belsejébe. Jó móka volt 9en egy autóban felvonulni, bár közel sem voltunk úgy tele, mint anno 7en a Marutiban! :D
A felvonulásban kicsit (mind motorikusan, mind kasztni-ügyileg) megfáradt géppel visszaérkezve… nem is tudom mi volt a következő, de valószínűleg onnantól kezdtünk el inni. :D Innentől nagyjából képek vannak csak a fejemben, összefüggések nélkül. Tehát: ittunk, az biztos; - a Big-Foot autótaposós mókára kíváncsi voltam, azt semmiképp nem akartam kihagyni úgyhogy arra odamentünk, de tudván hogy nem fogunk látni a tömegtől, hát természetesen Bellyvel mentünk, és a tetején foglaltuk el pozícióinkat némi sör és több butella boroskóla társaságában. (ezúton is bocsi a FORD-os kolegától akinek az embermagasságú kerekébe picit beletolattam, nem könnyű egy ilyen batárral :P); - valamikor a Unixos hoszteszek lábát is mostam, ill. csókolgattam; - sötétedés körül megjött CoolCat is még egy rakat Ginnel + Jagerrel; - Bopat is hozott valami frankó citromos Beher-t arra még emléxem azt 2 kör alatt bepusziltuk; - Sid abszintjából asszem kimaradtam; - ültünk a Unix-os lányokkal a tetőn, állítólag egyikük még a motorháztetőn is táncolt (ennek mondjuk látszanak nyomai); - Hannibal próbált nekünk, a megvadult tömegnek vmi húst sütni, Ő haza kellett menjen este, szal szegény tök józanon élte végig mindezeket (szerintem az ő beszámolója is vicces lenne :D); - sétálgattam CoolCattel, ittunk + HotRodokat nézegettük; - aztán vmiért visszamentem a sátrunkhoz, állítólag szemben még sátortűz is volt, valami kicsit lángrakapott, de megoldották; - majd a Unix-lányokat hazakísértük Setivel, ez alatt jól ki is sétáltuk a piát magunkból, úgyhogy mikor visszaértünk a táborhoz és síri csend és hullaszag fogadott, Ő lefeküdt, én meg fogtam egy üveg Sangriát és elindultam a FŐ-sátor felé…; - mikor az is elfogyott, befeküdtem a kocsiba, pontosabban a csomiba, mivel az egész kocsi nyitva volt; - és ez vet fel egy újabb sztorit hogy miért is és hol volt a kulcs?! Hát Bébnél, mivel elkobozta / én adtam neki mikor drága szentendrei Seti cimborám a vérrészeg állapotban valakit (gondolom a csajokat) el akarta vinni kocsival pipikélni, de hálistennek nem tudta beindítani a gépet… :P
Vasárnap…
2 dologgal ébredtem és egyik sem a fejfájás volt! :)
1: tudtam a kedvenc Unix-leányzóm nevét (jóvana mindig elfelejtettem :P)
2: részegebb voltam mint este mikor lefeküdtem, legalábbis nagyon úgy éreztem magam.
De miután realizálódott hogy szombat reggel ettem 1 szelet kenyeret vmivel + 1 hot dogot, utána csak az ivás, hát nem is volt már olyan meglepő hogy még mindig jól vagyok.
Vasárnap a szokásos búskomorságban telt: majdnem mindenki pakolt… Néhány látogató még aznap is akadt, de leginkább csak a távozó autós seregek képe maradt meg.
Baromi elkeserítő volt hogy este 6 körül majdhogynem már csak mi voltunk az erődben, viszont mivel eddig húztuk az indulást, megnyertük magunknak hogy hazafelé is szakadó esőben pakolhassunk, így foglalva keretbe a hosszúhétvégét. És akkor arról még szót sem ejtettem h milyen érdekesen fértünk be hazafelé hárman abba a kocsiba ami odafelé már „kettőnkkel” is tele volt…
Mindent összevetve köszönök mindenkinek mindent, mert nekem tuti h ez a 10. jubileumi volt a legjobb Komáromom, annak ellenére hogy idén szinte semmit nem láttam a színpadi programokból, szinte senkivel nem beszéltem a v8asok közül, akikkel szerettem volna, de a hangulat és a társaság bőségesen kárpótolt mindenért! Szabiéknak külön köszönet a szomszédságért és minden másért is!
Aki teheti, jöjjön jövőre is ha tud több estére is, de 1-re minimum! ;) És jövőre állítsatok le ha valami nőnemű felé közelítenék, mert még mindig nem sikerült egy teljesen csajozásmentes Komáromot teljesítenem! :D
mentos
tovább...