Először úgy gondoltam, hogy a blogra írom meg ezt a találkozót, de aztán olyan sokan összegyűltünk, hogy egyértelműen klubesemény lett a dologból. Az egyetlen baj ezzel a találkozóval, hogy nagyon korán kezdődik. Skynet azt hiszem már fél nyolckor ott volt, hogy foglalja a klubnak a helyet, mi pedig a további három autóval valamikor fél 10 körül értünk oda.

Szabi és Bopat együtt jöttek Budapest felől, én pedig szokás szerint az egyesen érkeztem Győr felől, majd tökéletes összhangunknak köszönhetően egymás után jutottunk be. Az odaút eseménytelen volt, levéve a szombat reggeli ráérő vezetőket, (akiknek a 70 km/h pont ugyanolyan jó városon kívül, mint városban) akik miatt azért csúsztam egy kicsit. Skynetnek hála a helyünk megvolt, ezért beálltunk és vártuk a rohamot. Ami meg is érkezett.

Szabi kezelte a Vissza a Jövőbe rajongókat, mi meg az autóval kapcsolatos kérdésekre feleltünk. Nekünk is volt dolgunk, de Szabi vitte igazán a showt a rettenetes mennyiségű BTTF relikviájával. Mi egy idő után már inkább leültünk hátra az árnyékba és ott beszélgettünk, de Szabi töretlen lelkesedéssel osztotta az információt, mint az egykori fiatalabb énem pár évvel ezelőtt.   

Volt egy elég jó élményem a rendezőkkel kapcsolatban. Tavaly megkaptuk a legkülönlegesebb autó díját, de mivel ez jellemzően egy autónak járó díj, ezért csak egy volt nekik készleten. Viszont mi már akkor is négyen voltunk, így csak egy díj jutott négyünknek. Akkor ígéretet kaptunk arra, hogy hamarosan eljuttatják hozzánk a maradék hármat, de ez nem sikerült. Viszont idén elhozták őket és oda is adták. Igazán szép dolog volt.

Szerencsére az idő sokkal jobb volt idén, mint tavaly, nem esett az eső és szép napsütés volt. Igazából kicsit sok is volt a napból, de azt hiszem senki sem bánta olyan nagyon.

Idén sem maradtunk végig, hanem valamikor fél három körül elkezdtünk készülődni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk és megnéztük a biatorbágyi roncsot. Már az odaút is élmény volt a négy Deloreanes konvoj miatt, de amikor beálltunk a ház elé, a bent levők teljes tanácstalanságban néztek kifelé és ez szintén egy elég vicces helyzetet teremtett. Elvégre elég ritkán számít az ember arra, hogy egyszer csak megjelenik 6-7 autónyi szent őrült, hogy az udvaron rohadó ritkaságot jöttek megnézni. Egy kis beszélgetés után beengedtek minket és nagyon kedvesek voltak, ezért elég jól átnézhettük szegény autót. Az elmúlt pár év alatt tovább romlott az állapota, nem bírom elképzelni, hogy ebből valaha működő autó lesz. Ez egy kicsit szomorú felismerés volt, de kárpótlásként konstatáltuk, hogy Magyarországon egyszerre egy helyen és egy időben még soha nem volt öt Delorean.

Ez után már csak a közeli Pennybe ugrottunk be egy csoportképre, majd mindenki ment a dolgára. Jó kis találkozó volt ez. Egy kis szerencsével Gödön folytatjuk pár hónap múlva.

Sidaries