DeLorean rajongói találkozó - 2011.07.30 - Eleven center
Pár nappal a találkozó időpontja előtt nagyon megörültem, mert Veszprémből Budapestre helyeztetett át ezen Delorean találkozó, így eldöntöttem, hogy ott a helyem, főleg miután a klub legelső kis találkozóján is részt vettem, Biatorbágyon.
Miután kéznél lévő érme helyett feldobtam egy naptárat, és az arra a felére esett, miszerint kilépek a nyakig-melóból és még határozottabban elmegyek a találkozóra, gyorsan fel is hívtam ebéd előtt Viktort, hogy meggyőződjek, ténylegesen meg lesz tartva a rendezvény. Meggyőződtem, így el is indultam és meg is érkeztem a budai helyszínre a fényképezőgép felvétele szerint ... ááá igen: 14 óra körül - miután DMC közelségben állandóan elveszítem az időérzékemet valahogy..
Kisebb örömmel konstatáltam, hogy már hömpölyög egy kisebb tömeg a gépezet körül, amit már mindnyájan ismerünk, mivel elkéstem, de ennél nagyobb örömmel, hogy ez nem az a gépezet, amit már mindnyájan ismerünk. Tartalmasabbra fordítva a sorokat, Skynet frissen szerzett gépezete tárult a szemem elé, így mielőtt elfelejtek mindenkinek köszönni, elkiabáltam magam: sziasztok! Itt egy rövid időre mindenki eltűnt, nem láttam mást magam előtt, csak az autót, csak a fényképész hobbi-tevékenységem révén kezdtem odafigyelni mások képeibe és lábára mászás elkerülésére. Nem sorolom fel, hogy kikkel fogtam kezet, mert úgy vélem, ez a betűhalmaz, mint megemlékezés, inkább azok számára értékesebb, akik jelen voltak. De nem maradhat említés nélkül az, milyen nagyszerű társaság verbuválódott össze érkezésemig, és aztán is, biztosra veszem, hogy volt egy 30 fős érdeklődés, igaz, a találkozó zárására nyolcan maradtunk cseverészni még picit. No de ne szaladjak előre ugye, hamarosan Viktor is begördült, amikor többször is kitettem magam az elgázolás veszélyének (nem a szép halál reményében, hanem) a videózás miatt.
A két igen ritka látványt nyújtó, egymás mellé parkolt autó látványának megörökítése kevesek tevékenységi köréből esett ki ekkor, de a mélyen érintettek hamar átváltottak a technikai részletekben való elmerülésre. Rövid sztorizások után olyan összehasonlítási játszma indult el, mint amikor két egyformának tűnő képen kell megtalálni az apró eltéréseket a rejtvényújságban. No de itt persze komolyabb hangvétellel történt mindez, az európai kivitelű, és az amerikai változat között nem csak az irány- és helyzetjelző világítás, hanem motor, váltó és kipufogó rendszer (vitatott eredetű és lökettérfogatú motorok, automata, illetve manuális váltós, katalizátoros, és anélküli), valamint műszerfalon lévő eltérések is hamar mutatkoztak főleg a legvájtabb szempárok előtt. Kevésbé avatottak, vagy főleg a csak modernebb gépjárműveket ismerő fiatalok előtt megdöbbentő lehet, milyen komplex, nehezen követhető rendszer alapján lehet csak megérteni a nagyon rövid gyártási periódus alatt történt változtatásokat, és egyelőre én is ebbe a táborba sorolom magam. Egyszerűsítve ezt a problémát mondhatni talán azt, hogy mindig fejlesztettek valamit a gyárban, így félig laikusként az a tapasztalat alakult ki bennem, miszerint két teljesen egyforma Delorean-t találni ma, talán lehetetlen, Magyarországon a két autó lakhelye közti távolságot tekintve, két Delorean-t együtt találni is ritka alkalmak egyike az életben egyelőre...
Természetesen, előkerültek az időgép berendezéseit hiányoló észrevételezések a tulajdonosok felé, akik az efféle érdeklődők számára megfelelő felkészüléssel fognak reagálni a jövőben (de lehet, hogy egyszer majd a múltban is).. Előkerült a fluxus-kondenzátor jellegrajza, és még nem évült ez az óratorony megmentésére irányuló szórólap sem... Na de visszatérve a jövőbe.. akarom mondani, a múltba, néhány kellemes óra időjárás és időtöltés után az addigra megmaradt lelkes tábor átviharzott a parkolóból, ahol záróra lett hirdetve, egy közeli áruház parkolójába. Itt ismét feltankolhatott, kinek gyomra morgott, majd újabb adag fotózás, az egyéb érkezett autók nézegetése következett. A pici piros Barchetta és a 79-es Caprice-Bel Air kombi nézegetése sem maradt el, az én Ladám pedig széria, a VFTS az tőle elég messze van! :) Bár ritka és különleges darabok ezek is, de tény, hogy a parkoló mellett elhaladó tátottszájúak a találkozó alanyaira magnetizálódtak.
A bizonytalanabbak egy-másfél órás elköszöngetése, majd eltávozása után fennmaradt csoport pedig a közeli pizzázóban találta meg a végső nyughelyét egy következő adag technikai részlet, egyéb történések megbeszélésére és jókedvű hangulat melletti, többek által rendelt pizza elfogyasztására, mely bár nekem csak fénymásolatnak tűnt, de jóllakottnak -jókedvűnek tűntek a fiúk-lányok :) Igen, a lányok is akik igyekeztek megérteni, amiről néha szó esik, de legalább kérdeztek az eltéréseket feltáró beszélgetésekkor: "az nekünk jó, hogy a miénkben nincs?"
Skynet motorjának és autója felszereltségének további, hosszas, elemzése után indult útnak ki-ki haza, ki kevésbé, ki sokkal okosabban, mint ideúton. A vákuumos gyújtásrendszer maradt megérzésem szerint a házi feladat, mely a legnagyobb eltéréseket mutatta a két Delo között. Én úgy érzem, sokat tanultam, ismét közelebb kerülhettem egyik álomautómhoz, annak egyéniségének megismeréséhez úgy észben, mint szívben is, mert igen szerethető autó a Delorean, ha ritkaságát nem is nézzük, sem hírnevét, ám mindenképp úgy jó hozzáállni, ahogy gondos tulajdonosaik: hogy más is hozzáférjen.
A klub remek társasága nagyban járul hozzá, hogy a találkozókon bárki jól érezhesse magát! Jól éreztem magam, és már várom, hogy találkozzunk Komáromban! A tali után is készítettem videót a kocsik elhaladásáról, amikor már kevésbé hősi halált ígérő Ford észhez nem térített, hogy irány fel a járdára, aztán pedig haza. A képeket videókat a szerkesztőknek küldöm és rájuk bízom, hogyan, hol helyezik el, ahogyan a találkozó sokkal inkább technikai érdekeltségű beszámolóit is.
Ám ezzel még nincs vége számomra a nap beszámolójának, mivel hazafelé tartva Óbudán egy közel 10 tagú Ferrari konvojba - hab a tortán jellegű lelkesedéssel - torkollottam egy Margit hídig tartó hajszában
Lisztes Csaba
Az eseményen készült, egyik nagyon jól sikerült csoportképünk:
Miután kéznél lévő érme helyett feldobtam egy naptárat, és az arra a felére esett, miszerint kilépek a nyakig-melóból és még határozottabban elmegyek a találkozóra, gyorsan fel is hívtam ebéd előtt Viktort, hogy meggyőződjek, ténylegesen meg lesz tartva a rendezvény. Meggyőződtem, így el is indultam és meg is érkeztem a budai helyszínre a fényképezőgép felvétele szerint ... ááá igen: 14 óra körül - miután DMC közelségben állandóan elveszítem az időérzékemet valahogy..
Kisebb örömmel konstatáltam, hogy már hömpölyög egy kisebb tömeg a gépezet körül, amit már mindnyájan ismerünk, mivel elkéstem, de ennél nagyobb örömmel, hogy ez nem az a gépezet, amit már mindnyájan ismerünk. Tartalmasabbra fordítva a sorokat, Skynet frissen szerzett gépezete tárult a szemem elé, így mielőtt elfelejtek mindenkinek köszönni, elkiabáltam magam: sziasztok! Itt egy rövid időre mindenki eltűnt, nem láttam mást magam előtt, csak az autót, csak a fényképész hobbi-tevékenységem révén kezdtem odafigyelni mások képeibe és lábára mászás elkerülésére. Nem sorolom fel, hogy kikkel fogtam kezet, mert úgy vélem, ez a betűhalmaz, mint megemlékezés, inkább azok számára értékesebb, akik jelen voltak. De nem maradhat említés nélkül az, milyen nagyszerű társaság verbuválódott össze érkezésemig, és aztán is, biztosra veszem, hogy volt egy 30 fős érdeklődés, igaz, a találkozó zárására nyolcan maradtunk cseverészni még picit. No de ne szaladjak előre ugye, hamarosan Viktor is begördült, amikor többször is kitettem magam az elgázolás veszélyének (nem a szép halál reményében, hanem) a videózás miatt.
A két igen ritka látványt nyújtó, egymás mellé parkolt autó látványának megörökítése kevesek tevékenységi köréből esett ki ekkor, de a mélyen érintettek hamar átváltottak a technikai részletekben való elmerülésre. Rövid sztorizások után olyan összehasonlítási játszma indult el, mint amikor két egyformának tűnő képen kell megtalálni az apró eltéréseket a rejtvényújságban. No de itt persze komolyabb hangvétellel történt mindez, az európai kivitelű, és az amerikai változat között nem csak az irány- és helyzetjelző világítás, hanem motor, váltó és kipufogó rendszer (vitatott eredetű és lökettérfogatú motorok, automata, illetve manuális váltós, katalizátoros, és anélküli), valamint műszerfalon lévő eltérések is hamar mutatkoztak főleg a legvájtabb szempárok előtt. Kevésbé avatottak, vagy főleg a csak modernebb gépjárműveket ismerő fiatalok előtt megdöbbentő lehet, milyen komplex, nehezen követhető rendszer alapján lehet csak megérteni a nagyon rövid gyártási periódus alatt történt változtatásokat, és egyelőre én is ebbe a táborba sorolom magam. Egyszerűsítve ezt a problémát mondhatni talán azt, hogy mindig fejlesztettek valamit a gyárban, így félig laikusként az a tapasztalat alakult ki bennem, miszerint két teljesen egyforma Delorean-t találni ma, talán lehetetlen, Magyarországon a két autó lakhelye közti távolságot tekintve, két Delorean-t együtt találni is ritka alkalmak egyike az életben egyelőre...
Természetesen, előkerültek az időgép berendezéseit hiányoló észrevételezések a tulajdonosok felé, akik az efféle érdeklődők számára megfelelő felkészüléssel fognak reagálni a jövőben (de lehet, hogy egyszer majd a múltban is).. Előkerült a fluxus-kondenzátor jellegrajza, és még nem évült ez az óratorony megmentésére irányuló szórólap sem... Na de visszatérve a jövőbe.. akarom mondani, a múltba, néhány kellemes óra időjárás és időtöltés után az addigra megmaradt lelkes tábor átviharzott a parkolóból, ahol záróra lett hirdetve, egy közeli áruház parkolójába. Itt ismét feltankolhatott, kinek gyomra morgott, majd újabb adag fotózás, az egyéb érkezett autók nézegetése következett. A pici piros Barchetta és a 79-es Caprice-Bel Air kombi nézegetése sem maradt el, az én Ladám pedig széria, a VFTS az tőle elég messze van! :) Bár ritka és különleges darabok ezek is, de tény, hogy a parkoló mellett elhaladó tátottszájúak a találkozó alanyaira magnetizálódtak.
A bizonytalanabbak egy-másfél órás elköszöngetése, majd eltávozása után fennmaradt csoport pedig a közeli pizzázóban találta meg a végső nyughelyét egy következő adag technikai részlet, egyéb történések megbeszélésére és jókedvű hangulat melletti, többek által rendelt pizza elfogyasztására, mely bár nekem csak fénymásolatnak tűnt, de jóllakottnak -jókedvűnek tűntek a fiúk-lányok :) Igen, a lányok is akik igyekeztek megérteni, amiről néha szó esik, de legalább kérdeztek az eltéréseket feltáró beszélgetésekkor: "az nekünk jó, hogy a miénkben nincs?"
Skynet motorjának és autója felszereltségének további, hosszas, elemzése után indult útnak ki-ki haza, ki kevésbé, ki sokkal okosabban, mint ideúton. A vákuumos gyújtásrendszer maradt megérzésem szerint a házi feladat, mely a legnagyobb eltéréseket mutatta a két Delo között. Én úgy érzem, sokat tanultam, ismét közelebb kerülhettem egyik álomautómhoz, annak egyéniségének megismeréséhez úgy észben, mint szívben is, mert igen szerethető autó a Delorean, ha ritkaságát nem is nézzük, sem hírnevét, ám mindenképp úgy jó hozzáállni, ahogy gondos tulajdonosaik: hogy más is hozzáférjen.
A klub remek társasága nagyban járul hozzá, hogy a találkozókon bárki jól érezhesse magát! Jól éreztem magam, és már várom, hogy találkozzunk Komáromban! A tali után is készítettem videót a kocsik elhaladásáról, amikor már kevésbé hősi halált ígérő Ford észhez nem térített, hogy irány fel a járdára, aztán pedig haza.
A képeket videókat a szerkesztőknek küldöm és rájuk bízom, hogyan, hol helyezik el, ahogyan a találkozó sokkal inkább technikai érdekeltségű beszámolóit is.
Ám ezzel még nincs vége számomra a nap beszámolójának, mivel hazafelé tartva Óbudán egy közel 10 tagú Ferrari konvojba - hab a tortán jellegű lelkesedéssel - torkollottam egy Margit hídig tartó hajszában
Lisztes Csaba
/ Hannibal /
Az eseményen készült, egyik nagyon jól sikerült csoportképünk:
További képek a delorean.hu facebook oldalán és a fórumon is található.
