5 éves a Delorean Club Magyarország - találkozó.

Hogy milyen volt? Elképesztően jó. Szerintem.

Persze milyen is lehetett volna, hisz' a kertem közepén parkolt több mint egy napig két DMC. Már a látvány is elegendő lett volna a boldogsághoz, de a kocsikhoz jár egy egészen sajátos társaság. Gyogyósok, fanatikusok, idióták és végtelenül szórakoztató emberek. Jó volt együtt lenni.

Augusztus végén merült fel a gondolat, hogy Viktor igazán meglátogathatna ha már tizenhat év után újra vidéki lettem. De ha már jön, amit persze Delorean-nel tesz, akkor miért nem csinálunk egy találkozót? És ha már klubtalálkozó, akár lehetne itt alvós, alkoholfogyasztós, ötévesek lettünk buli is. Az eseményt meghirdettük a fórumon, és pont olyan fogadtatásban részesült, ahogy vártuk: Mindenki leszarta.

Imádom ebben a klubban, a szervezetlen, hányaveti, utolsó pillanatos hozzáállást, ami mindig valami egészen óriási dolgokat szül. Nem is aggódtunk túlságosan, hiszen a legrosszabb esetben is egy-két abszintos este várt ránk kettesben Siddel. De persze titkon bíztunk benne, hogy jön aki tud és leszünk egy páran.

Péntek este megérkezett Sid. Soha sem ittam még Abszintot. Ezt a tényt Viktor nem hagyhatta annyiban ezért ragaszkodott hozzá, hogy Ő vegye el az abszintszüzességemet. Sikerült. Persze a baráti beszélgetésnek álcázott piázást kicsit hígítani kellett némi konyhai munkával, hisz' másnap érkeznek az éhes klubtagok. Úgy éreztem, hogy ezt együtt kell csinálnunk Siddel, mert a megváltozott családi állapota miatt esetleg szembe kerülhet az "úgy főznék valamit" érzéssel, és gondoltam tanítok neki valamit. Ez volt életem egyik legmeddőbb gondolata. Annak a valószínűsége, hogy Viktor főzni kezd egy éhesebb pillanatában, nagyjából annyi, mint amilyen eséllyel kezd el menstruálni a magyar futball válogatott egy hűvösebb őszi estén. Így a pácolás rám maradt. Kiváló este volt.

Másnap reggel másnaposan, kóvályogva indítottuk a napot. Egy bátortalan kísérletet még tettem ugyan, hogy Sidet elindítsam a dzsémioliverség felé, de próbálkozásommal megint kudarcba fulladtam. Egyedül sütöttem ki a húst.

Dél körül szállingózni kezdtek a klubtagok. Elsőként Skynet érkezett, ezzel megint egy helyen volt megtalálható hazánk össze járóképes Deloreanje. Aztán megérkezett McFly is, aki négy-öt perces akklimatizálódás után szerelni kezdett, amit estig abba sem hagyott. Skynet kocsiját túrta mert valami gond volt az üzemanyag szintjelzővel. Mi addig felfedeztük, hogy a két DMC-ben még a pótkerék is más. Vajon akad két ugyan olyan Delorean?

a) nem

b) kizárt dolog

A klubtagok közben szépen sorban érkeztek, a kaja és a pia fogyott, a hangulat pedig egyre jobb lett. Éjszakára csak páran maradtunk, de igyekeztünk a többiek helyett is meginni a részüket. McFly-nak ez olyan jól sikerült, hogy egy hosszas duettbe kezdett a nagy fehér porcelánnal. :)

Itt volna a helye annak, hogy leírjam, hogy milyen klassz délután és este volt, de bármennyire is próbálnám, nem tudnám hitelesen visszaadni, hogy milyen jól éreztem magam. Szeretem ezt a bandát és szórakoztat a sokszínűségünk. Számomra ez volt az eddigi legjobb klubtalálkozó.

Számomra volt ráadás is. Skynet kocsiját annyira sikerül megjavítani, hogy két napra itt maradt az udvaromban. És hogy milyen érzés reggel először egy DMC-t meglátni a kertben, majd ugyanerre az érzésre hazaérkezni? Hmm... Meg tudnám szokni.

Köszönöm Csajok és Srácok!

Dubniczkia